Az ellenzéki összefogásnak három nagy akadálya van. Az egyik a megélhetési politizálás. A párttámogatási rendszer maga állítja elő az újabb és újabb politikai erőket és ugyanez a rendszer tartja életben a már kifulladt, idejétmúlt pártokat. Minden ellenzéki csoportosulás csak és kizárólag elsővonalbeli szereplőként tekint magára, fontolóra sem a másodvonalbeli politizálás előnyeit, miután az jelentős anyagi hátránnyal járna számukra. 

A második az a víziótlanság. Az ellenzék magát Orbánnal ellentétesnek, vele szemben állónak láttatja, de valójában nem alternatívája a Fidesznek. Nincs hiteles mondanivalója egyik oldalnak sem. Csak nyomokban fedezhető fel az egységes irányelvek mentén való politizálás. A harc a közös "ellenség" ellen pedig igencsak kevésnek bizonyul és nemhogy a pártokat de a szavazóikat sem kovácsolja igazi egységbe. 

A harmadik ok az nem más, mint Gyurcsány Ferenc megosztó személye. A DK első emberét nemcsak az ellenzéki pártok többsége, de az ellenzéki szavazók egy nagy része is elutasítja. Sőt vannak akik egyenesen Őt teszik felelőssé az Orbán-rezsim kialakulásáért. Az EP választás után az összellenzéki összefogás talán még távolabb került és a közeledésnek sem tett jót az DK váratlan megerősödése, valamit a korábbi vezető ellenzéki pártok jelentős meggyengülése.

Azt mindenesetre azt meg lehet állapítani, hogy ha ezen körülmények egyike vagy mindegyike nem változik meg, akkor szembe kell nézni a ténnyel, hogy ez az ellenzék jelenlegi állapotában képtelen leváltani a kormányt. És be kell rendezkedni egy hosszan tartó akár, évtizedeken átívelő Orbán rendszerre. 

-Füszthy-

Grafika: Merény Dániel index.hu 

             GRAFITEMBER

A magyarországi demokrácia - pont mint a Csillagok háborúja filmben - tapsviharban pusztul el. Sokan nem értik, hogyan lehet az, hogy a szemünk láttára bontja le a kormány, Orbán vezetésével a demokratikus intézményeket és hozza létre saját autoriter rendszerét. Mindezt ráadásul soha nem látott támogatottság és egyetértés közepedte.

A képlet pedig egyszerű és nem is újkeletű. Ennek megértéséhez utazzunk el messzi-messzi galaxisba azok kedvéért akik kevésbé jártasak a politikatudomány világában. Ebben lesz segítségünkre Dr. Tóth Csaba (a Republikon Intézet egyik alapítója és stratégiai igazgatója, politológus és szociológus) által jegyzett A sci-fi politológiája című mű néhány bekezdése és egy kis barangolás a népszerű Star Wars univerzumban.

"Palpatine politikusként kerül a Köztársaság élére; a köztársasági intézmények gyengeségére épít, és nem erőszakkal, hanem a szenátorok manipulálásával éri el céljait. Eközben használja mindazokat az eszközöket, amelyeket politikusok demokráciákban és diktatúrákban egyaránt alkalmaznak a hatalomra kerülés érdekében. Az, hogy Palpatine sikerrel jár, és nem egyszerűen egy erős legitimitású demokratikus vezető, hanem teljhatalmú diktátor lesz, azért történhet meg, mert más szenátorok nem élnek bizonyos, minden demokratikus szereplő számára rendelkezésre álló eszközökkel." 

"Palpatine taktikája egyszerű: ellenségeket képez, fenyegetést azonosít, majd a lassú és körülményes demokratikus megoldások helyett gyors és hatékony autokratikus válaszokat kínál. Ezek az eszközök saját politikai rendszereinkből jól ismertek. Hitler fő ellenségei a kommunisták, majd a zsidók voltak; retorikájában ők feleltek minden, Németországot sújtó problémáért. Hitler megoldása: a bonyolult demokratikus eljárások helyett – amelyeket ellenségeik manipulálnak – egyszerű megoldásokat kínált: a jelzett ellenségek kirekesztését, majd megsemmisítését. Sztálin – és általában a kommunista vezetők – minden gondot a „kapitalistákra” fogtak. Mindenki, aki egy kommunista diktatúrában kiesett a vezetés kegyéből, kapitalista ügynökként lett azonosítva – akkor is, ha korábban kommunistának tekintették."

" Az ellenségképzés és a bonyolult demokratikus megoldások hibáztatása nem a tekintélyelvű vezetők sajátja: találkozunk velük demokratikus politikai rendszerekben is. Az Európai Unió, a bevándorlók, a menekültek, vagy éppen az iszlám vallásúak hasonló bűnbakszerepet töltenek be korunk sok demokráciájában –ahogyan a Közel-Keleten zsidó vagy amerikai befolyást látnak minden, a rendszer elleni támadás mögött. Az a különbség, hogy demokratikus rendszerekben jellemzően léteznek olyan politikai szereplők – más politikusok, vagy a média, esetleg civil szervezetek –, akik sikerrel veszik, vehetik fel a küzdelmet a leegyszerűsítő és ellenségképző retorikával szemben."

"Palpatine értelmezésében előbb a bürokrácia, majd a szeparatisták felelnek a galaxis problémáiért. Mi persze tudjuk, hogy e szeparatista támadások mögött ő maga áll – ám ettől a fenyegetést a Galaktikus Szenátus még komolyan veszi. Palpatine először a naiv Amidala manipulálásával eléri, hogy kancellárnak válasszák, majd e kancellári hatalmat igyekszik egyre inkább bővíteni. Az érv ugyanaz: a külső fenyegetést csak egy erőskezű vezető szüntetheti meg.  Palpatine hatalomra kerülése ugyanazt a sémát követi, amit Hitler vagy a szovjet kommunisták esetén láthatunk. Jellemzője, hogy egy jól szervezett, eltökélt és morálisan gátlástalan kisebbség rá tudja kényszeríteni akaratát egy heterogén többségre. Mind Hitler, mind a szovjet kommunisták esetén igaz volt, hogy ellenfeleik eleinte számszerű többséget alkottak – ám belső heterogenitásuk megakadályozta egységes fellépésüket."

(...)

"Palpatine végig bírja a Szenátus támogatását. Ezt maga Amidala erősíti meg, amikor – a különleges hatalom megszavazásakor – rögzíti: a demokrácia tapsviharban pusztul el. Amikor Palpatine túléli a Winduval való találkozást, és a támadásra válaszul minden jedit a Köztársaság ellenségének nevez ki, a szenátorok megtapsolják. Mindez jól jelzi, mennyire népszerűtlen intézménnyé vált a Jedi Tanács a Köztársaságban."

-Füszthy-

Felhasznált irodalom:

ATHENAEUM    BUDAPEST

 © Tóth Csaba, 2016

A Sci-fi politológiája

Fotó: 444.hu

A tegnapi EU parlamenti választásokon Európa nyert! Sokan sokféleképpen fogják elemezni az eredményeket. Ami viszont valóban fontos, hogy a jobboldali populista erők előrenyomulására nemet mondtak Európa polgárai.

Az igazi meglepetést a zöldek szállították, soha nem látott mandátumot szereztek az Európai Parlamentben. Mi magyarok is képviseltetjük magunkat a zöld platformon, bár az igazi ökopártok leszerepeltek, a két mandátumot szerzett Momentum Mozgalom akik bár nem kimondottan ezt az irányt képviselik, mégis hitet tettek egy élhetőbb jövő mellett.

Európa-szerte a választók milliói értették meg a valódi kérdéseket és fogalmaztak meg egyértelmű választ. Nem kértek szélsőjobboldali nacionalizmusból és tenni akarnak a klímaváltozás ellen, egy zöldebb jövőért.

Magyarország válasza a rosszul feltett kérdésre az eltorzított valóság reflexiójaként mutatta meg, hogy az amit a rendszer kimondatni akart. A belpolitikai következmények egyelőre még nem láthatóak, de a kormány minden bizonnyal túlértékelten fogja kezelni a végeredményt. Az ellenzéki oldalon a DK és Momentum szerepe előreláthatólag meghatározó lesz az elkövetkező választásig és hatása hosszútávon kihathat az erőviszonyokra. Mégis Európa nyert tegnap, egy szabad, zöld Európa! 

-Füszthy-