Get United


2019.jún.13.
Írta: Get United Szólj hozzá!

Az ellenzéki összefogás akadálya

Az ellenzéki összefogásnak három nagy akadálya van. Az egyik a megélhetési politizálás. A párttámogatási rendszer maga állítja elő az újabb és újabb politikai erőket és ugyanez a rendszer tartja életben a már kifulladt, idejétmúlt pártokat. Minden ellenzéki csoportosulás csak és kizárólag elsővonalbeli szereplőként tekint magára, fontolóra sem a másodvonalbeli politizálás előnyeit, miután az jelentős anyagi hátránnyal járna számukra. 

 

A második az a víziótlanság. Az ellenzék magát Orbánnal ellentétesnek, vele szemben állónak láttatja, de valójában nem alternatívája a Fidesznek. Nincs hiteles mondanivalója egyik oldalnak sem. Csak nyomokban fedezhető fel az egységes irányelvek mentén való politizálás. A harc a közös "ellenség" ellen pedig igencsak kevésnek bizonyul és nemhogy a pártokat de a szavazóikat sem kovácsolja igazi egységbe. 

 

A harmadik ok az nem más, mint Gyurcsány Ferenc megosztó személye. A DK első emberét nemcsak az ellenzéki pártok többsége, de az ellenzéki szavazók egy nagy része is elutasítja. Sőt vannak akik egyenesen Őt teszik felelőssé az Orbán-rezsim kialakulásáért. Az EP választás után az összellenzéki összefogás talán még távolabb került és a közeledésnek sem tett jót az DK váratlan megerősödése, valamit a korábbi vezető ellenzéki pártok jelentős meggyengülése.

 

Azt mindenesetre azt meg lehet állapítani, hogy ha ezen körülmények egyike vagy mindegyike nem változik meg, akkor szembe kell nézni a ténnyel, hogy ez az ellenzék jelenlegi állapotában képtelen leváltani a kormányt. És be kell rendezkedni egy hosszan tartó akár, évtizedeken átívelő Orbán rendszerre. 

 

-Füszthy-

 

Grafika: Merény Dániel index.hu 

             GRAFITEMBER

A demokrácia tapsviharban pusztul el

A magyarországi demokrácia - pont mint a Csillagok háborúja filmben - tapsviharban pusztul el. Sokan nem értik, hogyan lehet az, hogy a szemünk láttára bontja le a kormány, Orbán vezetésével a demokratikus intézményeket és hozza létre saját autoriter rendszerét. Mindezt ráadásul soha nem látott támogatottság és egyetértés közepedte.

 

A képlet pedig egyszerű és nem is újkeletű. Ennek megértéséhez utazzunk el messzi-messzi galaxisba azok kedvéért akik kevésbé jártasak a politikatudomány világában. Ebben lesz segítségünkre Dr. Tóth Csaba (a Republikon Intézet egyik alapítója és stratégiai igazgatója, politológus és szociológus) által jegyzett A sci-fi politológiája című mű néhány bekezdése és egy kis barangolás a népszerű Star Wars univerzumban.

 

"Palpatine politikusként kerül a Köztársaság élére; a köztársasági intézmények gyengeségére épít, és nem erőszakkal, hanem a szenátorok manipulálásával éri el céljait. Eközben használja mindazokat az eszközöket, amelyeket politikusok demokráciákban és diktatúrákban egyaránt alkalmaznak a hatalomra kerülés érdekében. Az, hogy Palpatine sikerrel jár, és nem egyszerűen egy erős legitimitású demokratikus vezető, hanem teljhatalmú diktátor lesz, azért történhet meg, mert más szenátorok nem élnek bizonyos, minden demokratikus szereplő számára rendelkezésre álló eszközökkel." 

 

"Palpatine taktikája egyszerű: ellenségeket képez, fenyegetést azonosít, majd a lassú és körülményes demokratikus megoldások helyett gyors és hatékony autokratikus válaszokat kínál. Ezek az eszközök saját politikai rendszereinkből jól ismertek. Hitler fő ellenségei a kommunisták, majd a zsidók voltak; retorikájában ők feleltek minden, Németországot sújtó problémáért. Hitler megoldása: a bonyolult demokratikus eljárások helyett – amelyeket ellenségeik manipulálnak – egyszerű megoldásokat kínált: a jelzett ellenségek kirekesztését, majd megsemmisítését. Sztálin – és általában a kommunista vezetők – minden gondot a „kapitalistákra” fogtak. Mindenki, aki egy kommunista diktatúrában kiesett a vezetés kegyéből, kapitalista ügynökként lett azonosítva – akkor is, ha korábban kommunistának tekintették."

 

" Az ellenségképzés és a bonyolult demokratikus megoldások hibáztatása nem a tekintélyelvű vezetők sajátja: találkozunk velük demokratikus politikai rendszerekben is. Az Európai Unió, a bevándorlók, a menekültek, vagy éppen az iszlám vallásúak hasonló bűnbakszerepet töltenek be korunk sok demokráciájában –ahogyan a Közel-Keleten zsidó vagy amerikai befolyást látnak minden, a rendszer elleni támadás mögött. Az a különbség, hogy demokratikus rendszerekben jellemzően léteznek olyan politikai szereplők – más politikusok, vagy a média, esetleg civil szervezetek –, akik sikerrel veszik, vehetik fel a küzdelmet a leegyszerűsítő és ellenségképző retorikával szemben."

 

"Palpatine értelmezésében előbb a bürokrácia, majd a szeparatisták felelnek a galaxis problémáiért. Mi persze tudjuk, hogy e szeparatista támadások mögött ő maga áll – ám ettől a fenyegetést a Galaktikus Szenátus még komolyan veszi. Palpatine először a naiv Amidala manipulálásával eléri, hogy kancellárnak válasszák, majd e kancellári hatalmat igyekszik egyre inkább bővíteni. Az érv ugyanaz: a külső fenyegetést csak egy erőskezű vezető szüntetheti meg.  Palpatine hatalomra kerülése ugyanazt a sémát követi, amit Hitler vagy a szovjet kommunisták esetén láthatunk. Jellemzője, hogy egy jól szervezett, eltökélt és morálisan gátlástalan kisebbség rá tudja kényszeríteni akaratát egy heterogén többségre. Mind Hitler, mind a szovjet kommunisták esetén igaz volt, hogy ellenfeleik eleinte számszerű többséget alkottak – ám belső heterogenitásuk megakadályozta egységes fellépésüket."

 

(...)

 

"Palpatine végig bírja a Szenátus támogatását. Ezt maga Amidala erősíti meg, amikor – a különleges hatalom megszavazásakor – rögzíti: a demokrácia tapsviharban pusztul el. Amikor Palpatine túléli a Winduval való találkozást, és a támadásra válaszul minden jedit a Köztársaság ellenségének nevez ki, a szenátorok megtapsolják. Mindez jól jelzi, mennyire népszerűtlen intézménnyé vált a Jedi Tanács a Köztársaságban."

 

-Füszthy-

 

Felhasznált irodalom:

 

ATHENAEUM    BUDAPEST

 © Tóth Csaba, 2016

A Sci-fi politológiája

 

Fotó: 444.hu

Amit Orbánnal kapcsolatban nem lehet elengedni

Szinte minden napra jut legalább egy esemény, félmondat, amit nem lehet Orbánnal kapcsolatban elengedni. Mintha úgy viselkedne mint egy vérbeli celeb, akinek muszáj fenntartania a rajongói - az Ő esetben a szavazói - folyamatos érdeklődését. 

Bár Őcelebritásága az antal józsefi hagyatékot az egekig magasztalta az első szabadon választott miniszterelnök halálának huszadik évfordulója alkalmából rendezett országgyűlési emlékülésen. Mégsem tette magáévá elődje azon - talán legszívhezszólóbb - gondolatát miszerint 15 millió magyar miniszterelnöke akart lenni.

Orbán gyakran hivatkozik magára, mit a magyar nép által választott vezérre. Szavakban mindig kiáll a határon túli mintegy másfélmillió magyarért. De sem az ellenzékével és annak támogatóival, sem a pártsemleges, bizonytalan vagy a politikából már kiábrándult magyar állampolgárokkal nem hajlandó párbeszédet folytatni. Ne adj isten konstruktív vitába bocsátkozni. Tette ezt már ellenzékiként is amikor az egész Fidesz apparátus bojkottálta a közszolgálati televízió hírmüsorait.

Sorra pattintja le az Őt és rendszerét kritizálni merő újságírókat. Korábban az index.hu munkatársát hagyta faképnél, legutóbb az azonnali.hu riporterének kérdése elől tért ki a fideszes Pócs János egy 2008-as videójával kapcsolatban. 

Bár az év első kormányinfóján - mit arról beszámoltunk - lehetősége volt szinte minden sajtóorgánumnak kérdéseket intézni Orbán Viktorhoz, egy miniszterelnöknek illene legalább 10 millió magyarhoz szólnia és nem csak az általa preferált, igen kevesek által olvasott a kényes kérdéseket rendre kerülő lakájmédianak nyilatkoznia. 

 -Füszthy - 

 Fotó: mixonline.hu

 

A vörös vonal korreláció


A pisis kiskutya behúzta fülét-farkát és megígért fűt-fát? Vagy Orbán Viktornak sikerült megvezetni az Európai parlamenti frakciótársait is? Esetleg a néppárt annyira ragaszkodik meghatározó szerepéhez, hogy így vagy úgy de szüksége van a Fidesz támogatására? Mert azt lássuk be, hogy az nem opció a magyar miniszterelnök számára, hogy feladja a jelenlegi jól működő politikáját és visszatérjen az EPP által is tolerálható mérsékelt konzervatív, keresztény értékekhez. 

 

Orbán már átlépte a vörös vonalat, sőt valójában már régóta a háta mögött hagyta! A kérdés az, hogy e pávatánc meggyőzte-e a néppárti képviselőket vagy csak kihasználják a pisis kiskutya szövetségében rejlő átmeneti előnyöket? 

 

-Füszthy-

Eredeti grafika: The Economist

 

Liberalizmus és a vöröseltolódás

A 2019-es év első kormányinfóját sokak meglepetésére nem más, mint maga a miniszterelnök, Orbán Viktor tartotta! Akinek volt szerencséje online vagy személyesen követni az eseményt annak a sok mellébeszélés, csúsztatás és önfényezés közepette valami biztosan megütötte a fülét. Volt ugyanis egy megállapítása a kormányfőnek, amivel nehéz lenne vitatkozni. Nevezetesen az, hogy a liberalizmus mást jelent Magyarországon mint Európa többi részén - jelentette ki, mint egy magyarázkodásként - az ország első embere a közbeszédben eluralkodott téves értelmezés védelmében

Mi magyarok valóban nem értjük jól mit takar az a fogalom, hogy : liberalizmus. Még akkor sem értettük amikor a rendszerváltás idején újfent szembe jött velünk. A Wikipédia szerint : "A liberalizmus, más néven szabadelvűség, a szabadságot jelentő liberty szó után alapvetően a személyes szabadságon és törvény előtti egyenlőségen alapul, vagyis a szabad gondolatok széles spektrumát jelentő eszmerendszer, melyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg mint legfontosabb politikai célt."

Annak idején a szocialista Magyarországon mind a szabadságra vágytunk. Viszont úgy néz ki, hogy az áhított szabadság alatt mind mást és mást értettük. Így történhetett meg az, hogy egy alapvetően jobboldali ideológia a mai Magyarországon a baloldallal mesterségesen összemosódott. Nem lehet persze azt állítani, hogy aki baloldalinak vallja magát az nem érezhet magáénak bizonyos liberális értékeket, mert példának okáért ott van a szociálliberalizmus mint politikai ideológia. De a nyugati liberális demokráciákban aki a liberálisokra szavaz az bizony jobboldalra szavaz. Hiszen a tradicionális európai liberális pártok jobboldaliak.

Így volt ez a rendszerváltás körüli időszakban is amikor az Fidesz még a jobboldali liberális demokráciában hitt karöltve az SZDSZ-el. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál hogy két Fidesz–SZDSZ és egy Fidesz–KDNP–SZDSZ közös jelölt is volt a '90-es választáson.

A fordulat akkor kezdődött a fejekben, amikor a '94-es választások után - a liberális tábort is megosztva - az SZDSZ koalícióra lépett az egyedül is parlamenti többséget szerzett MSZP-vel. Evvel egyidőben a Fidesz a konzervatív oldal felé való eltolódásával még távolabb került a jobb- és baloldal egymástól. Azokban az években vette be magát a közbeszédbe a "balliberális" mint fogalom.

E két politikai pólus távolodása egyre inkább felerősödni látszik az utóbbi években annak következtében, hogy a nemzeti jobboldali politika hangsúlyosabban van jelen Magyarországon. Bár ez a távolodás inkább csak a propaganda által szított és önös érdekek kicsinyes és népszerűséghajhászásának eszköze. Így lesz minden jelenleg ellenzékiből ballibsi és/vagy komcsi. Egy csillagászati hasonlattal élve olyan ez mint egy politikai vöröseltolódás.

Úgy, ahogy egy tőlünk távolodó galaxis fényeit is egyre vörösebbek és vörösebbnek látjuk, látja a nemzeti jobboldal egyre vörösebbnek a tőle baloldalra álló pártokat és szimpatizánsait. Függetlenül attól, hogy valójában politikai paletta mely részén állnak. És ebben a valóságtól sebesen távolodó galaxisban találhatjuk a Fidesz-KDMP-t, a Mi hazánk mozgalmat és e pártok lelkes támogatóit és szimpatizánsait.

- Füszthy -

Fotó: magyarhang.org

A migránsok már a spájzban vannak

Bizonyára sokan emlékeznek még arra, amikor Orbán Viktor azt mondta, hogy - "Ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek."

Ahogy az index.hu megírta: "több független forrás is megerősítette, hogy a magyar állam eddig mintegy 300 menekültet fogadott be a legsúlyosabb politikai és gazdasági káoszba süllyedt Venezuelából."

És amikor azt mondják, hogy nem lehet minden rossz amit a Fidesz-kormány tesz, akkor van némi igazsága az ezt hangoztatóknak!

Valójában e humanitárius cselekedet megsüvegelendő, annál is inkább, mivel nem ez az első eset, hogy embertelen körülmények elől menekülőnek ad oltalmat Magyarország. Hiszen korábban is volt erre példa - és nem a letelepedési kötvényeseket kell ezalatt érteni! 2018. 05. 25-én írta meg a 24.hu a HírTV értesülésére hivatkozva, hogy a Marczibányi téren bújtatja a befogadott afgán és pakisztáni menekülteket!

A különös az, hogy ezt akkori is és most is teljes titokban teszi a magyar kormány. Nem mintha ezt szégyelni kellene. Abban viszont senkinek ne legyen semmi kétsége, hogy okkal tesz így! Mivel a teljes kormánypropaganda a menekültáradat megállításáról és a migránspárti balliberális EU és hazaáruló ellenzék legyőzésén alapszik!

 

Abban az esetben, ha a kormány nyíltan vállalja a valódi migrációs politikáját, mégkérdőjelezi saját legitimitását. A választói egy jelentős részének minden bizonnyal megremegne a bizalma a kormányban. Míg egy másik nem elhanyagolható szavazó réteg elpártolna Orbán Viktortól! Ez pedig megengedhetetlen lenne a Fidesz-KDMP számára!

 

Erről egy másik híres idevágó Rodolfo szlogen jut az ember eszébe, miszerint "Figyeljék a kezemet, mert csalok!”

 

-Füszthy-

 Fotó: Index.hu

süti beállítások módosítása