Az ellenzéki összefogásnak három nagy akadálya van. Az egyik a megélhetési politizálás. A párttámogatási rendszer maga állítja elő az újabb és újabb politikai erőket és ugyanez a rendszer tartja életben a már kifulladt, idejétmúlt pártokat. Minden ellenzéki csoportosulás csak és kizárólag elsővonalbeli szereplőként tekint magára, fontolóra sem a másodvonalbeli politizálás előnyeit, miután az jelentős anyagi hátránnyal járna számukra. 

A második az a víziótlanság. Az ellenzék magát Orbánnal ellentétesnek, vele szemben állónak láttatja, de valójában nem alternatívája a Fidesznek. Nincs hiteles mondanivalója egyik oldalnak sem. Csak nyomokban fedezhető fel az egységes irányelvek mentén való politizálás. A harc a közös "ellenség" ellen pedig igencsak kevésnek bizonyul és nemhogy a pártokat de a szavazóikat sem kovácsolja igazi egységbe. 

A harmadik ok az nem más, mint Gyurcsány Ferenc megosztó személye. A DK első emberét nemcsak az ellenzéki pártok többsége, de az ellenzéki szavazók egy nagy része is elutasítja. Sőt vannak akik egyenesen Őt teszik felelőssé az Orbán-rezsim kialakulásáért. Az EP választás után az összellenzéki összefogás talán még távolabb került és a közeledésnek sem tett jót az DK váratlan megerősödése, valamit a korábbi vezető ellenzéki pártok jelentős meggyengülése.

Azt mindenesetre azt meg lehet állapítani, hogy ha ezen körülmények egyike vagy mindegyike nem változik meg, akkor szembe kell nézni a ténnyel, hogy ez az ellenzék jelenlegi állapotában képtelen leváltani a kormányt. És be kell rendezkedni egy hosszan tartó akár, évtizedeken átívelő Orbán rendszerre. 

-Füszthy-

Grafika: Merény Dániel index.hu 

             GRAFITEMBER