Egy a világon már elterjedt de Magyarországon még újnak számító vagyonkezelési forma bevezetését tervezi a kormány. Bár korábban már megteremtették a törvényi feltételeit egy ehhez nagyon hasonló konstrukciónak a bizalmi vagyonkezelésnek, most a családi alapítvány intézménye is napirendre került. Ez az idehaza szinte ismeretlen és ebből kifolyólag kissé idegennek tűnő formája a befektetések és a vagyon kezelésének.

A külföldi példákat alapul véve a családi magánalapítvány egyben tartja és védelmezi az üzletemberek, illetve a családjuk által birtokolt vagyont a következő generációk számára. Egyfelől, hogy visszavonulásuk után biztosítva legyen vagyonuk megfelelő kezelése, és persze a megélhetésük. Másfelől nagyban leegyszerűsíti a vagyon megöröklését a közvetlen családtagok számára. De talán a legfontosabb az, hogy itt lehetőség van sokkal rugalmasabban rendelkezni a vagyon sorsáról, mint például ahogy azt egy egyszerű végrendelettel tehetnék. Így az alapító akár több generációra vonatkozóan pontosan meghatározhatja, hogy ki és milyen feltételek mellett lesz jogosult a felhalmozott vagyonra.

Mindez jól működik ott ahol valóban magánvagyont halmoznak fel a tőkések és nem az adóelkerülés vagy egyéb jogsértés a cél. És bár a külföldi tapasztalatokból kiindulva feltételezhetjük mind a jogalkotó mind az alapító részéről a jó szándékot, az ördög most is a részletekben rejlik. 

A magánalapítványokra gyakran rásütik a világ minden táján az adóelkerülő, vagyonmentő bélyeget a hozzá nem értők. De azt, hogy ki mennyire él vissza az esetleges kiskapuk által kínált kísértéssel és ezzel gyakorlatilag sért törvény, azt a helyi jogszabályi környezet is nagymértékben meghatározza, adott esetben elősegíti azt.

A törvénytervezet szerint közérdekű és magán célból is létrehozhatóak leszek ezen alapítványok, de az, hogy kinek az érdekében fog állni valójában az csak költői kérdés. Elvileg bárki lehetne alapító, viszont minimum hatszázmilliónyi vagyont kell felmutatni az európai mintákra hivatkozva. Lássuk be ekkora összeggel csak igen kevesen rendelkeznek ma az országban. Ez annak ellenére is több mint furcsa, hogy nem csak készpénzben de akár cégtulajdon és ingatlanvagyon is tárgyát képezheti az alapítvány létrehozásához. 

Liechtensteinben harmincezer svájci frank Luxemburgban százezer euró már elegendő az alapításhoz.

Az így létrejött jogi személynek - akire átszáll a tulajdonjog - módjába áll majd a kezelt vagyont és a valódi tulajdonost elrejteni a kíváncsi szemek elől. Mindez leginkább annak az új tőkés rétegnek áll majd érdekében akik az elmúlt évtizedben gazdagodtak meg bámulatos gyorsasággal. Annak ellenére, hogy a törvénynek rendelkeznie kell a tényleges tulajdonosi nyilvántartásról, ne gondolja senki azt, hogy ezen személyek kiléte a nyilvánosság számára könnyen megismerhető lesz. Ahogy a Átlátszó munkatársainak közérdekű adatigényléseit eddig is hátráltatta a NER, úgy fogja ezekben az esetekben szintén akadályozni az igazság kiderítését. 

Mivel a tulajdon átruházása ajándékozásnak fog minősülni így elvileg csak illetékköteles lenne de ahogy a bizalmi vagyonkezelésnél már törvényileg szabályozott a illetékmentesség a családi alapítványok esetében is csak új adószabájt kell alkotni. Mint minden alapítvány esetében itt is egy kuratóriumnak kell felügyelni a törvénynek betartását. Sőt adott esetekben akár kívülálló vagyonellenőr is részt vehet a kontroll folyamataiban. De az valószínűsíthető, hogy ezen pozíciókat csak a megfelelő és hűséges pártkatonák tölthetik be. 

Szinte minden kétséget kizáróan a kormányzat célja, hogy megteremtse a törvényi kereteit az általa feltőkésített réteg vagyonmentésnek, további adóelőnyhöz jutásának és a nyilvánosság előli elrejtőzésének feltételeit. 

- Füszthy - 

Forrás: parlament.hu

 Fotó : index.hu