Közeleg az adóbevallás határideje, így érdemes gondolkodni a felajánlható 1% sorsáról. Hogy hogyan adhatunk egy részt a civileknek vagy az egyházaknak arról az 1996. évi CXXVI. törvény rendelkezik. És bár régóta fennálló, jól működő rendszerről van szó, mégsem él minden adózó ezen lehetőséggel.

Ma Magyarországon az egyházak egészen jó helyzetben vannak ami a támogatás illeti. Különösen a keresztény egyházak, miután már az Alaptörvény is rendelkezik a keresztény kultúra védelméről és a magyar kormány kiemelt figyelmet szentel neki. 

A civil szervezetekről ugyanez már nem mondható el. A nonprofit módon, a kormányzattól függetlenül, önkéntes alapon a közjó javára működő civileknek gyakran ez az egyetlen vagy a legfőbb bevételi forrásuk. Számuk mára 60 ezerre csökkent, ami a KSH adatai szerint 2012 óta csökkenő tendenciát mutat. Ezen csökkenés minden valószínűség szerint összefüggésbe hozható az anyagi erőforrások szűkösségével, valamit a kormány által szisztematikusan végrehajtott boszorkányüldözéssel.  

A civilek olyan területeken tevékenykednek ahová vagy nem jut állami forrás vagy egyszerűen hiányzik a kormányzati akarat, legyen az akár kulturális,oktatási, környezetvédelmi vagy állatvédő céllal létrejött szervezet, esetleg helyi közösségi ügyekben tevékenykedő baráti társaság. Létük kulcsfontosságú, minden egészséges társadalom nélkülözhetetlen részei. Létfontosságú, hogy megfelelő anyagi és társadalmi támogatásban részesüljenek.  

Ehhez képest nevetséges különadóval és a jogosultak körének szűkítésével nehezíti meg a jogalkotó a civil szervezetek munkáját. Emellett a 2016-ban bevezetése került e-szja rendszer sem támogatta az 1% felajánlási hajlandóságot. Így az adófizetők jelentősen kevesebb támogatásról rendelkeznek.  

Elkeserítő, hogy az állam mennyire megnehezíti, időnként ellehetetleníti a civil szervezetek munkáját, miközben helyette, értünk állampolgárokért végzik munkájukat ellenszolgáltatás nélkül. Ezért fontos az 1% megfelelő helyre juttatása.

-Füszthy-